Búcsú Hüttl Kálmántól

Tisztelt Kollégák, kedves Barátaim,

Szokatlan éményben volt részük azoknak, akik tegnap, a kellemes tavaszi estében a Határőr úton sétáltak vagy épp a Majori Klinika Radiológiai Központjába igyekeztek.
A bejárat előtt sok-sok apró mécses pislákoló fénye világította meg vagy ötven ember szomorú arcát, akik a sötétben szótlanul állták körbe az ajtó mellett felállított alkalmi emléktáblát.

Hüttl Kálmán Professzor Úrra emlékeztünk. Kálmán, a hazai intervenciós radiológia egyik megteremtője, a körben állók közül kinek-kinek édesapja, testvére, barátja, mestere, kollégája, hosszú, hősies küzdelem után elment közülünk.

Akik ott voltak, megtanulták, hogyan lehet szavak nélkül beszélni. Akik hallották a kimondatlan szavakból összeálló csendet, megtapasztalták, hogyan tud valaki oly messziről is közösséget teremteni. S amikor végül egyikünk megszólalt, akik hallották Apor Asztrid szavait, megtudták hogyan:

“Nem azért jöttünk, mert Hüttl Kálmán volt a Radiológiai Központ vezetője. Nem
azért jöttünk, mert nemzetközileg elismert kiemelkedő szakember volt. Azért
jöttünk, mert mindannyian szerettük Őt”

Aztán megtörték a Határőr út csendjét a közös imádság szavai. Azok a szavak, melyekkel mindannyian megerősítettük: igen szerettük őt.

Hüttl Kálmán Professzor Úrra emlékeztünk, de Kálmántól, az Embertől búcsúztunk.
Köszönjük, hogy ott lehettünk.

Dr. Szikora István